Fejvesztve rohantam. Zihálva szlalomoztam a zsúfolt járdán, megannyi meglepetést okozva az éppen munkahelyükről hazafelé tartó embereknek. Amolyan filmbeillő futás volt, ahogy folyamatosan elhagytam a magamhoz szorított papírhalomból egy-egy darabot. A mindennapokban valószínűleg már rég utánuk vetettem volna magam és sűrű bocsánatkérések közepette szedegetném fel az elkallódott lapokat, de jelen pillanatban semmi sem érdekelt. A siker teljes rövidzárlatot okozott a fejemben, és csak egyetlen egy dolog éltetett, megbizonyosodni sikerem igazságáról.
Hiszen mióta is hajtottam én már erre. Mennyi vér és verejték kellett ahhoz, hogy a siker csúcsára jussak én, akit annyi, de annyi ember hátráltatott. Büszke voltam magamra, de ahhoz, hogy a siker valóságos képet öltsön elmémben, kénytelen voltam megnézni.
Zihálva torpantam meg a kiadó üvege előtt, ahová az újdonságok és a sikerkönyvek voltak kiállítva. Rátenyerelve az üvegre, széles mosollyal néztem a hónap csúcskönyvét, amelynek borítóján ott díszelgett a nevem. Az enyém Do Kyung Sooé. Fejben már eljártam a magam kis sikertáncát, annyira azért tudatomnál voltam, hogy ezt ne mutassam be az utcán. Elégedetten figyeltem, amint egy vásárló kezében megláttam az egyik példányomat. Ugyan mi melengetné meg egy író szívét, ha éppen nem ez? Amint egy könyve gazdára lel.
Egészen hazáig nem tudtam levakarni az arcomról, azt a hatalmas és elégedett mosolyt, amit a sikerem váltott ki belőlem. Benyitva a lakásba, egy fáradt sóhajjal dőltem az ajtónak, hogy becsukódjon, majd ledobva mindent igyekeztem a nappali felé, amikor megcsörrent a telefonom.
- Igen?
- KyungSoo, a kiadótól vagyok…
- Vártam már a hívásukat. Nem tudom elégszer megköszönni, amit az önök segítségével elértem. Borzasztóan hálás és boldog vagyok, hogy végre én is a sikerlistások élére törhettem!
- Igazából, másról szerettem volna önnel beszélni…
- Talán egy dedikációt kéne tartanom? – simítottam végig az ajkamon elgondolkodva. – Nem lehet, hogy ez még korai? Bár, ismerhetik a nevemet, hiszen nem ez az első könyv, amit már kiadtam!
- Kérem, hallgasson végig! Az igazság az, hogy a könyvéről megjelent egy kritika az újságban és…
- Nem riadok vissza holmi amatőr kritikától. Hol tudom elolvasni azt a kritikát?
Miután megkaptam a kritika forrását, azonnal felcsaptam a laptopomat és utána néztem. A siker talán túlságosan is megrészegített, mert egy cseppet sem aggódtam amiatt, hogy bajom származhatna egy aprócska kritika miatt. Igaz, a kiadó nem keresett volna, ha csak egy apróságról lett volna szó, mégsem féltem. Inkább közönyösen böngésztem, míg nem rátaláltam a keresett cikkre:
A regény képi világa homályos összhangban van a tartalomban leírt történésekkel. Úgy érzem, hogy az író inkább a cselekményekre vetette reménytelenül bele magát, mintsem az érzelmekre, aminek pontos és kiélezett szerepe van a történetben, ezt ő mégsem tudja kilátástalanul megjeleníteni. (…) A két főszereplő érzelme értetlen, és nevetségesen gyerekes, holott két felnőtt ember szerelme „bontakozott” ki, habár a túlzott happy end inkább emlékeztet egy klisékkel teli rajzfilmre (…), egy percig sem éreztem az olvasása során, hogy itt komoly lélektani dologról lenne szó, pedig a mondanivalója nem is lenne rossz-, ami abszolút lélektani-, de a kivitelezését teljes mértékben elrontotta. (…) A lány neve Haneul – mennyire sablon név már ez is- egy elkényeztetett idióta, az elején mindenbe beleszól a pofátlanul mocskos szájával, aztán hopp! A következő fejezetben már nem az elkényeztetett rosszlányok krónikája szerepébe van bújtatva, hanem egy negédes, tündéri kislányéba, aki bármit megtenne a szerelméért. Már ezért sem érdemes elolvasni. – Egyszerűen nem tudtam tovább olvasni. Dühödten szorongattam a kezemben gőzölgő kávéspoharam fülét, majd szabad kezemmel idegesen tárcsáztam a kiadót. Ez bosszút kíván. Nem is vártam meg, míg beleszólnak a telefonba.
- Hogy lehetséges ez? Mi az, hogy klisé? Hol találom ezt az illetőt – és már görgettem is a hosszú, becstelen kritika legaljára, hogy megtaláljam annak a nevét, aki ilyen mocskot írt a könyvemről. – Kim JongIn, hol találom?
