Extázis (SehunxKai)

Előzetes:

Tűz lepte el a padlást, az épület rozoga gerendái fájdalmasan nyikorogtak, ahogy a tűz végignyalt korhadt testükön. Felpillantottam a lyukakkal szabdalt tetőre. Egy helikopter suhant át a rés felett, mire ijedten hátráltam egy lépést. Hangos recsegés, ropogás zaja uralta a forró padlást, a verejték patakokban folyt rólam és JongInról. Csakhogy az ő tökéletes arcát még ez is vonzóvá tette, akárcsak a horzsolások kezén, és a koszfoltok ruháján. Haja zilált, mintha az én kezem járt volna benne egy heves, fülledt éjszakán. 

- Hyung nincs túl sok időnk! – szólítottam meg végre türelmetlenül. Hangomban bizonytalan remegés és félelem. Tudta, hogy félek, mosolya ezért volt bátrabb és határozottabb. Az a típusú karátos mosoly, amely minden aggodalmam és kételyem eloszlatta.

- Tudom, minden elő van már készítve – simított végig a pisztolyán, amely vadul csillogott a tűzben. Egyet odadobott nekem is, természetesen kibiztosítva, hiszen tudta mennyire értek én ezekhez. – Készen állsz?

Túl régóta vagyok már vele, hogy erre a kérdésre gondolkodás nélkül válaszoljak. Túl régóta szeretem, hogy elengedjem a kezét, és túl sokat köszönhetek neki, hogy otthagyjam a bajban. Egyszeriben volt felszínes, mégis olyan mély, akár az óceán. Nélküle nem lennék sehol. Céltalan életemet élném, valahol másutt, az Isten háta mögött. 

- Már megmondtam, nem megyek sehova – suttogtam, és éreztem, hogy amint tenyerével végigsimít piszkos arcomon máris megnyugszik a lelkem. Ő volt az én egyedüli mentsváram. Ajka egy bátorító csókot lehelt az enyémre, majd megfogta a kezemet. 

Onnantól pedig nem volt már visszaút. Összekulcsolva ujjunkat haladtunk a hátsó kijárat felé. Az idő megfagyott, a hangok tompultak, légzésem csillapodott. A pillanat, akár egy fotón, mereven állt, és őrizte magában szépségét. Nem féltem, nem gondolkoztam, hanem csak éltem.

Tisztességes embernek születtem, jól nevelt fiút akartak belőlem, mégis itt kötöttem ki, a végzet markában, de egy olyan ember mellett, aki többre becsült, mint az élet… 

Kérlek írj, ha szeretnéd olvasni a folytatást :)